Kedves Zsuzska! Visszatérő vendég vagy már nálunk, mondhatni a tantermi színházi nevelési előadásaink mestere vagy, hiszen a nagy sikerű Antigoné, Jeruzsálem és a Cs&T: Csongor és Tünde is hozzád köthető. Érthető és érvényes megközelítéseiddel, a középiskolás korosztály tudora vagy. Mielőtt belevágunk néhány személyesebb kérdés:
Kedvenc színed?
Régebben imádtam az élénk színeket, a magentát, a türkizt, a mentát. Most az ekrü, az elefántcsontszín és a pezsgő árnyalatai állnak közel hozzám.
Kedvenc ételed?
A bableves – ahogy én csinálom.
Kedvenc időtöltésed?
A súlyzós edzés, a SUP-ozás és az olvasás. Nagyon szeretek a barátaimmal aktívan időt tölteni, rendszeresen szervezünk közös hétvégi kiruccanásokat.
Kedvenc filmrendeződ?
Stanley Kubrick
Kedvenc közmondásod?
Segíts magadon, az Isten is megsegít!
Úgy tudom Debrecenben vagy főállásban, ahol a CSIP – Csokonai Ifjúsági Program meghatározó alakja vagy. Mesélj erről egy kicsit. Mivel foglalkoztok pontosan a programon belül?
A CSIP célja, hogy érvényes párbeszédet kezdeményezzen a fiatalokkal, hogy teret adjon a közös gondolkodásnak, alkotásnak. A program gerincét az osztálytermekbe utaztatható színházi nevelési előadásaink adják, jelenleg hat különböző előadásunk van repertoáron, de emellett drámaórákat, tanári workshopokat, közösségi színházi folyamatokat is kínálunk, konferenciákat szervezünk. Vannak előadásaink, programjaink az alsó- és felső tagozatosok, illetve a középiskolások számára, egyes tevékenységeinkkel pedig a felnőtteket célozzuk meg.
Fontosnak gondoljuk, hogy előadásainkkal és egyéb programjainkkal reflektáljunk kortárs problémákra, hogy olyan társadalmi, emberi kérdéseket vessünk fel, amelyekkel dolga van a gyerekeknek, fiataloknak, hogy erősítsük bennük az egyéni és a társadalmi felelősségvállalás igényét.
Miért éppen ez a korosztály? Mi fogott meg a színházi nevelésben?
Különböző életkorúak számára készítek előadásokat. Hozzá kell tennem, hogy nemcsak rendezőként, íróként tevékenykedem, hanem vannak előadások, amelyekben magam is szerepelek. A színházi nevelésben az interakció, a részvételiség, a közös gondolkodás és alkotás lehetősége fogott meg. Gyerekként, kamaszként rajongtam volna ezekért az előadásokért, programokért, de nem volt lehetőségem színházi nevelési programban részt venni. Kicsit olyan, mintha most rendezném meg az összes előadást, amivel gyerekként találkozni szerettem volna.
Mikor döntötted el, hogy rendezni szeretnél?
A kora húszas éveimben. Akkoriban pályakezdő színészként dolgoztam, és elkezdtem érezni, hogy szeretnék komplexebb módon színházzal foglalkozni.
Mesélj az Odüsszeiáról. Miként talált meg az anyag? Volt-e kihívás a feldolgozásban?
A felkérés tőletek érkezett, emlékszem, felhívtatok Rékával [Szűcs Réka igazgató – a szerk.], hogy szeretnétek, ha írnék és rendeznék egy Odüsszeia-adaptációt a Harlekin számára. Mindig örömmel jövök hozzátok, szeretem a társulatot, a várost, szóval habozás nélkül igent mondtam, viszont fogalmam sem volt, hogyan tudok a homéroszi eposzból 90 percben egy érvényes történetet színpadra állítani, ráadásul úgy, hogy ebbe az időkeretbe bele kell férnie az interakciónak is. Tudtam, hogy az első dolgom, hogy keressek az anyagon belül egy középpontba helyezhető témát, amely egyaránt inspirál engem az alkotásban, a 14-18 éveseket pedig a közös gondolkodásban. Az identitáskeresés kezdett hangsúlyossá válni számomra: rájöttem, hogy Odüsszeusz útkeresése nagyon hasonlít arra, amin a fiatalok ebben az életkorban keresztülmennek. Ezt követően a drámai alaphelyzetet kellett megálmodnom, amelyből kibomlanak a történetek.
A színházi nevelési előadások – azaz TIE előadások – középpontjában, ahogy említetted is mindig egy központi kérdés áll, ami köré épül az egész anyag. Ennél az előadásnál mi van fókuszban, és miért tartottad ezt fontosnak vagy relevánsnak?
Odüsszeusz története tulajdonképpen sok történetből áll. Számos történeten keresztül ismerjük meg ezt az embert. Az én Odüsszeia-adaptációmban a történetmesélés pedig kiemelten hangsúlyossá válik, hiszen a történeteken keresztül kapcsolódnak szereplőink egymáshoz, Odüsszeusz pedig önmagához. Azt kutatjuk, hogy mi a történetek szerepe abban, hogy megismerjük, megértsük önmagunkat. Meg lehet ismerni valakit történeteken keresztül? Tudjuk-e befolyásolni történetekkel, hogy mások mit gondoljanak rólunk? És ez hogy hat vissza ránk? Hiszem, hogy ezek a kérdések univerzálisak, és igen relevánsak a célkorosztályunk számára.
Mesélj az alkotótársaidról. Mi a formája az előadásnak? Milyen anyagokkal, formákkal dolgozol?
Az interaktív részeket Bethlenfalvy Ádámmal közösen terveztük meg, akivel számos produkcióban dolgoztunk már együtt. Mihály-Geresdi Zsófia pedig gyönyörű, letisztult látványvilágot tervezett. A monokróm dobozvilág sok kreatív lehetőséget kínál az alkotásban – hozzáteszem, nemcsak nekünk profiknak, hanem az interakciók révén a fiataloknak is részük lesz ebben a lehetőségben. Sőt, Zádori Szilárd zenéjéhez– áruljuk el ezen a ponton, hogy Szilárd, te vagy az előadás zeneszerzője – is írhatnak dalszöveget.
Kinek ajánlanád az előadást?
Az előadást elsősorban középiskolai osztályok számára készítjük. Egy könnyen utaztatható, tantermekben megvalósítható produkcióról van szó. Ugyanakkor ajánlom az előadást minden olyan felnőttnek, aki szívesen játszana velünk, aki szívesen gondolkodna Odüsszeusz történetein keresztül önmagáról.
