Színházunk ars poeticája

1965 szeptemberében Demeter Zsuzsa kezdeményezésére létrejött a középiskolásokból álló Egri Bábszínpad. Nem sokkal túl a gyermekkoron a színpad tagjai lelkesen kezdtek hozzá a bábszakköri munkához. A különböző elismerések sem várattak magukra: nívódíjak, elismerő oklevelek, a kétszer megkapott Kiváló Együttes; címek, sőt 1972-ben a Ki-Mit-Tud döntőig is eljutottak. 1979-ben át- és újjáalakult a társulat, és az akkori Úttörőházban, a mai Forrás Gyermek és Ifjúsági Központban kaptak helyet. 1985-ben a vidéki bábszínházak közül másodikként megalakult az egri Harlekin Bábszínház.

A megalakulás óta eltelt több mint 40 évet a folyamatos fejlődés és a művészi igényességgel megálmodott bábszínpadi produkciók jellemezték. A Harlekin Bábszínházra a műfaji és korosztályi sokszínűség jellemző, drámapedagógiai munkájukkal pedig a helyi és országos oktatási rendszer meghatározó részeivé váltak. A csecsemőszínházi produkcióktól kezdve, az óvodás és iskolás  korosztályon át egészen a felnőttekig változatos repertoárral dolgoznak, melyben a szórakoztatáson túl nagy hangsúlyt kap a fejlesztés, kulturális örökségeink megismertetése népmeséken és kortárs drámákon keresztül. Szűcs Réka igazgatónő ars poeticája hűen tükrözi a társulat gondolatait:

„A színház nem csupán színészek, rendezők, díszítők, világosítók, hangosítók és műhelyben dolgozók összessége. A színházat, az alkotókon túl, a nézők éltetik. Közönség nélkül nincs színház. Mi értük dolgozunk, nekik alkotunk. Én abban a színházban hiszek, ami saját univerzumot teremt, mégis a valóságra reflektál. Mer magán nevetni, sőt együtt nevet a nézővel és ezt mind úgy, hogy közben gondolatokat ültet az ember elméjébe. Az alkotásaim során mindig is a csoda lehetőségét keresem. Hogyan lehet gyönyörködtetni, ámulatba ejteni, hatással lenni a nézőkre. Nem hiába alakult úgy az életem, hogy a bábszínház világában kötöttem ki. Bábozáskor bármi megtörténhet, és úgy vélem, hogy ez a műfaj a legalkalmasabb arra, hogy csodákat teremtsünk. A báb mindarra képes, amire már az emberi test nem, hiszen ennek a rögzített struktúrának kevesebb korláttal kell megküzdenie, mint magának a színésznek.”

A Harlekin Bábszínház különlegessége, a bábszínpadra adaptált musical előadások, melyeket az országban egyedülállóan az egri társulattól láthat a nagyérdemű. Ilyen előadásaink, a nagy klasszikusnak számító A dzsungel könyve, Túl a Maszat-hegyen és A padlás előadások bábszínpadi adaptációi, de készültek már kifejezettem bábokra íródott musical bemutatók, mint például a Pán Péter vagy a Bambi című produkcióink.

Célunk hirdetni a bábszínház csodáját és műfaji sokszínűségét társművészetek bevonásával, pedagógiai és drámamódszertani megközelítések felhasználásával,  figyelve a felgyorsult világot, tetten érve a bábművészet határtalan varázsát.

A kalandos útkeresések után, a professzionális színházzá válás évtizedeivel a hátunk mögött bábszínházunk megérkezett a felnőttkorba, még ha lélekben örök gyermek is marad. A felnőtté válás, abban bízunk, egyenlő a felelősségvállalással, a józan, tudatos döntésekkel, a biztonságos működés kereteinek  megteremtésével, egy szabad, értékközpontú műhely fenntartásának igényével. Az „örök gyermek” pedig egyenlő a nyitottsággal, a derűvel, az érzelmek bátor kimutatásával: az őszinteséggel. Számunkra ez a kettőség pedig maga a színház: a világot a maga teljességében és bonyolultságában szemlélő alkotó képes csak egyszerre gyermekként és felnőttként tekinteni a munkájára, a komolyan vehető egyszerűségre: a mesélés képességére. És a mi dolgunk a mesélés. Mi pedig mesélünk csecsemőknek, mesélünk gyermekeknek, kiskamaszoknak, nagykamaszoknak és ifjon maradt felnőtteknek egyaránt.