Török Ágnessel és Szívós Károllyal beszélgettünk legújabb bemutatónk, Bálint Ágnes: Mazsola és Tádé-ja kapcsán. Amennyiben szeretnétek közelebb kerülni az alkotókhoz és megtudni pár érdekességet az előadásról, ajánljuk figyelmetekbe ezt az interjút!
Kedves Ági és Kari! Visszatérő alkotók vagytok már itt nálunk, a Harlekinben. Legutóbb egy csecsemőszínházi előadással, a Ciróka-marókával bűvöltétek el a bábszínházba járókat, most pedig a mindenki àltal ismert Bálint Ágnes: Mazsola és Tàdé című előadást állítjátok színpadra. Ági, mint díszlet és jelmeztervező, Kari, mint dramaturg és rendező. Mielőtt jobban beleásnánk magunkat az interjúba, jöjjön néhány személyesebb kérdés:
Szerinted mi az erősséged vagy legjobb tulajdonságod?
Ági: Őszinte vagyok és empatikus.
Kari: Talán a legjobb tulajdonságom a türelem.
Kedvenc színed?
Ági: Nincs kedvenc színem, az összhang a fontos.
Kari: Változó, most talán a kék.
Kedvenc színházi alkotód?
Ági: Philippe Genty
Kari: Philippe Genty
Kedvenc helyed a világban?
Ági: Gyömrő
Kari: Ahol éppen vagyok: most Eger
Alkotásaitokat áthatja a szeretet, kedvesség és szakmaiság, ami olyan könnyedséggel társul, amit sok alkotó megirigyelhet. Mi a titkotok?
Ági: Nincs titok, szeretem.
Kari: Most már ha jól számolom 46 éve ismerkedünk ezzel a sokoldalú műfajjal, ami a báb, s a hosszú évek tapasztalatai szépen beépültek a mindennapjainkba. Régóta foglalkozunk a tanítással is , ami mindig egy kihívást jelent: hogy hogyan adjuk át a tanítványoknak az animáció és a báb szeretetét. Ez jelentheti talán, hogy tudunk a befogadó szemszögéből hasznos gondolatokat, formákat, játék stílusokat megfogalmazni.
Színészként is dolgoztok, sőt, ha jól tudom van egy saját családi színházatok is. Hogy jött, hogy a színészet mellett elkezdtetek alkotni?
Ági: Mindig fontos volt, hogy az előadás előkészítésében is részt vegyünk. A rendezés, tervezés, és a tanítás szinte kötelez erre hiszen ott kész produkciókat kell vizsgára vinni és nincs keret a tervezésre rendezésre sőt a bábok, díszletek elkészítésére se. Tehát megtanultuk magunk előkészíteni mindent. A Kereplőben is ezt csináljuk a saját előadásainkkal.
Kari: Mindketten a színészet mellett tele vagyunk ötletekkel, kísérletező kedvvel, amit a saját kis színházunkban, a Kereplőben megvalósíthatunk. Szerencsére nem mindig gondolkodunk egyformán, de kiegészítjük egymást, s döntéseinket, elképzeléseinket a másik mindig a helyes irányba befolyásolja.
Mindig bábszínházzal akartatok foglalkozni?
Ági: A színészet volt az elsődleges cél érettségi után. A bábszínház akkori képzése nagyon erős volt. Oda felvettek és megszerettem a műfajt.
Kari: Mindketten a színészi pályát próbáltuk meg először, amatőr csoportokban léptünk színpadra. De végül az Állami Bábszínház bábszínész-képzőjébe kerültünk, ahol megismerkedtünk a bábbal, s azóta is tanuljuk, sokféleségét próbáljuk kihasználni, s a közönséghez eljuttatni. Aki ezzel a műfajjal behatóbban foglalkozik az rájön, hogy egy furcsa, szabálytalan, mindig változó, mindig megújulni képes dologgal hozta össze a sors. Szinte az összes művészeti ággal kapcsolatban van a báb, a saját képére formálja, új értelmet ad neki, s ezáltal egy komplex, egyedi élményt nyújt a néző számára.
Van olyan alkotásotok, amire különösen büszkék vagytok?
Ági: Igazi kihívás volt a Szöktetés a szerájból marionett játék. Ketten játszottuk, énekeltük az egész operát. Szerettem. De 45 év sok remek szerepet és feladatot hozott.
Kari: Az évek során nagyon sok előadásban közreműködtünk hol színészként, hol rendezőként, hol tervezőként, hol dramaturgként és nagyon sok jó, progresszív közös munka született. Ehhez persze az kellett, hogy eljussunk egy olyan szintre, amikor az addigi tudásunk szintézisét tudtuk megteremteni, s ezáltal egy olyan előadás jöhetett létre, ami inspiráló lehetett mind a szakma, mind a közönség számára. Ezek a teljesség igénye nélkül: Leacock: Rosszcsirkeff Mária emlékiratai, Gertrúd a nevelőnő; Gripari: Az előszobaszekrény boszorkánya; Békés Pál: Spárga tengeralattjáró; Gabi; Mozart: Szöktetés a szerájból; Csajkovszkij: Diótörő; Ionesco: A kopasz énekesnő
Mit gondoltok a bábszínházról, mint műfajról? Lehetőségeiről, megbecsültségéről, irányairól?
Ági: A műfaj szerelmese vagyok. Mindent meg lehet mutatni vele csak a fantáziád szabhat határokat, de eddig ez nem okozott gondot. El merem engedni a legvadabb vagy legelvontabb elképzeléseimet is. Belelátok egy tárgyat egy kesztyűbe, vagy egy csőbe.
Kari: Amikor nagyon fiatal voltam, sohasem értettem, hogy miért nem értékeli a színházi szakma – az élő-színházi rendezők, színészek, kritikusok, sőt a nézők is – más műfajokkal egyenrangúként a bábot. Nehéz volt elfogadni a réteg-műfajkénti besorolását, de ez már manapság semmi ellenérzést nem vált ki belőlem. Ha mindenki teszi a dolgát, az olykor eljut a magaslatokba, de nem ez a kizárólagos cél. Sokan, sokféleképpen megfogalmazták már, hogy miért jó a műfaj. Én egy kicsit több oldalát próbálom megmutatni, s hogy ne legyen végeérhetetlen csak címszavakat használok: csoda, „élő” tárgy, átértelmezett valóság, képzőművészet, zene, tánc, pantomim, tradíció, formabontás, új dimenziók, élő-báb viszony, technikai sokszínűség, műfajok egyesítése, testünk átértelmezése, utca, zárt tér, fekete színház, gyógyítás, problémafelvetés, mese, metamorfózis, animáció…stb.
Visszatérve a Mazsola és Tádé-hoz, mennyiben lesz olyan, mint a jól ismert könyvek vagy tv film?
Ági: Ez a Mazsola klasszikusan mai modern és mai szemmel igazi klasszikus.
Kari: Nagyon ritka, hogy egy mesekönyv ilyen sikert érjen el, mint Bálint Ágnes Mazsolája, hogy ennyi nemzedéknek jelent alap élményt. Talán azért, mert a gyerek hétköznapjait mutatja be: kapcsolatát a szülővel, barátokkal, felnőttekkel, kistestvérrel. Olyan mintát ad, ami a gyerekeket érdekli, kapaszkodót nyújt a mindennapokhoz. A mi előadásunk is ezt viszi tovább, kiegészülve egy olyan formával, amelyben fontos a színészek jelenléte, látható kreativitása, mint a szülő-gyermek kapcsolatban. Ezt segítik a tér változásai a színes csövekkel, a tárgyakat helyettesítő kesztyűk használata.
Kinek ajánlanátok az előadást?
Ági: Mindenkinek aki ismeri és szereti és mindenkinek, aki meg akarja ismerni.
Kari: Minden óvodás-kisiskolás és az őket kísérő felnőttek számára próbálunk egy komplex előadást létrehozni.
Milyen a tér, a bábtechnika?
Ági: Klasszikus kesztyűs bábok, mai térben.
Kari: Stilizált térben játszunk, ami a gyermeki fantáziára épít, s a kesztyűs bábok alulról mozgatott technikájának kötöttségét próbáljuk kitágítani.
Úgy tudom zenés. élő hangszerkíséretes előadás lesz, mely Forrai Katalin gyűjteményeiből is válogat. Mire épül a zeneiség?
Ági: Klasszikus gyerekdalok maiasítva.
Kari: Fontos a zenének élőben való megjelenése, s olyan dalokat válogattunk össze, amit a gyerekek ismernek, s ebben az új közegben való megjelenésük a ráismerés öröme mellett új kontextusban megnöveli az esztétikai élményt.
Mit ad szerintetek ez az előadás a nézőinek? Mi a fő vezérfonal amire épül a koncepció?
Ági: Mit ad? Kikapcsolódást a felnőtteknek és boldogságos színházi élményt a kicsiknek.
Kari: Koncepciónkban arra törekedtünk, hogy nem direkt módon az alaptörténet tanulságai mellett egy olyan mintát adjunk, amely örömet jelenthet a szülő és gyermek mindennapjaiban.