Harli és Prézlee bemutatkozik
Harli bemutatkozik
Harlekin letette úti poggyászát, és szertenézett. Kockás ruháján napfény csillant, mosolygó bohócarcán elégedettség: örömét lelte mindabban, amit látott. Nézte, ahogy a hegyek felnyúlnak a kutakba, és apró borsószemekből zuhog az eső a csillagok felé; bámulta a földön bóklászó bárányfelhőket, az égben pöfögő expresszvonatot. Kacagta a postást, ahogy kézen állva araszol, és a levelek felpotyognak táskájából az erkélyekre. Integetett az érseki palota kéményein fagylaltozó óvodásoknak, a házak felett szép, szabályos rendben köröző tanítónéniknek. Meghajolt a komoly urak előtt, akik elég mókásan néztek ki égnek meredő nyakkendőikkel. Tótágast állt a város. Még a neve is megviccelte a google maps-ben keresőket: REGE. Haj, rege, rege, rege, de gyönyörű Eger ege!
Harlekin elégedett volt. Sokfelé megfordult már, úgyhogy tudta, hogy a világ olyan, amilyennek látjuk. A történeteink pedig olyanok, ahogy elmeséljük őket. És ő nagyon szeret mesélni. Szereti, ha a világ néha tótágast áll, kifordítja sarkaiból a megszokottat, felpezsdíti az elfáradtat, kiszínezi a megkopottat. S ahogy ott állt a magasban, hirtelen elhatározásra jutott: ő bizony itt marad! Átkutatta zsebeit, és amit talált bennük (álmok, mesék, gyerekkacagás, felnőttek könnyei, töltőtolltinta, basszuskulcs, pókpapucs, sárkánykengyel, boszorkány-fityisz, haleledel, rütyük és kütyük), azt mind összeszedte, és ebben a Rege nevezetű városban vett magának egy bábszínházat.
Azóta ő itt lakik. Beköltözött a színek házába, ahol feketébe burkolódzik a titok, hogy napról-napra fénnyé váljék. Ahol alapvetően nincs semmi más: csak egy deszka, és rajta egy ember: betölti a teret, a tótágast, a patakkönnyűt, a tengermély magasságokat. Jó itt lenni!
Prézlee bemutatkozik
Helló Eger, itt a szöcskeegér! Egy kis móka mindent megér! Hogy ki vagyok, mi vagyok? Prézlee vagyok, eredeti családi nevemen Sicista trizona. Világsztárnak születtem, hiszen a magyar szöcskeegerek kivételes bánásmódban, fokozott védelemben részesülnek, akárcsak a világsztárok. A családi legendák azt mesélik, ahol megjelenünk, kattognak a fényképezőgépek, és gyakran kerülünk az újságok címlapjára, hogy ezzel is felhívják a figyelmet ritka fajunkra. Vigyáznak ránk, vigyázz ránk te is! Itt születtem a mezőségben, aztán elindultam felfedezni a világot, így keveredtem a Harlekin bábszínház padlására. Hallod, tesó, az nem volt smafu! Csütörtököt mondtam kiskedden! Mindenhol szemek, meg karmok, óriási pofák, macskák, baglyok, sárkányok, emberek! Be is húztam fülem-farkam! De aztán rájöttem, hogy ezek, most figyu: bábok! Nem igaziak, érted? Bábok lógtak mindenhonnan. Tesó, hogy hány előadást láttam már! Sőt az összes próbát végignéztem fal mellett lapulva, lámpáról lógva, jelmezzsebbe megbújva, pszt, el ne árulj! Kívülről tudom az összes szöveget, és azt várom, hogy egyszer azt mondják a színészek: helló, Prézleee, nincs kedved fellépni az egyik előadásban? Hogy én?! Lazán! Csak szóljatok, és lejátszalak benneteket a színpadról, tesókák! Addig is várok. Tudom, hogy nem kell már sokat. Mindenesetre: én vagyok Prééééz- leeeee, akit jó nézniiii, je!