A színházról

A Harlekin Bábszínház Eger és a magyar bábművészet egyik legizgalmasabb helyszíne. Mesélünk klasszikus és kortárs történeteket, a bábművészet tradícióit pedig egyszerre igyekszünk ápolni és megújítani.

harlekin_epulet

Előzmények

 

1965 szeptemberében Demeter Zsuzsa alapító bábművész kezdeményezésére létrejött a középiskolásokból álló Egri Bábszínpad.

A Bábszínpadosok sok előadást tartottak és sokfelé jártak, külföldön is.

A különböző elismerések sem várattak magukra: nívódíjak, oklevelek, a kétszer megkapott “Kiváló Együttes” cím, sőt 1972-ben a Ki-Mit-Tud döntőjéig is eljutottak. 1979-ben át – és újjáalakult a társulat, és az akkori Úttörőházban, a mai Forrás Gyermek és Ifjúsági Központban folytatták munkájukat.

A kezdet, 1985-2000 között

 

1985-ben a Gárdonyi Géza Színház bábszínházi tagozataként, a vidéki bábszínházak közül másodikként megalakult az egri Harlekin Bábszínház. A társulat nagy része az egykori középiskolai alapító tagokból állt össze.

A Gárdonyi Géza Színházhoz tartozva a Harlekin Bábszínház sokkal nagyobb és gazdagabb lehetőségekhez jutott. Egy évadban általában három – négy bemutatót tartottak. Az első bemutatójuk a Csipkerózsika volt, amit Demeter Zsuzsa rendezett, a díszletet Lovasy András tervezte és készítette, zeneszerző Tolcsvay László volt. A darabnak olyan sikere lett, hogy évadokon keresztül, több, mint 100 előadást ért meg.

Bemutatásra került A bűvös lámpa, amely a hivatásos működés első árnyjátéka volt. Számos új megoldást és ’’trükköt’’ is kitaláltak.

A kisfiú meg az oroszlánok című darabot másodszor is színre vitték. Érdekessége, hogy a normál világítás mellett a fekete színház is helyet kapott benne. Óz, a nagy varázsló, a nagy klasszikus is bemutatásra került. A felújított színpad korlátlan lehetőséget nyújtott a megvalósításban. Ekkor tudtak először röptető pályát is használni. A fent említett mindhárom előadást Demeter Zsuzsa készítette. Rendezett még a színházban Lovasy András, Hollós R. László, Gali László, Lengyel Pál.

Lengyel Pál, akkor még vendégként két felnőtt előadást hozott létre, Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok színművének bábadaptációját és a Szamártestamentum könnyed népi humorú előadását. Különlegessége a darabnak, hogy, majdnem minden etűd más bábmozgatási technikával készült, tervezők: Kós István és Lovasy András. Dolgoztak még a Harlekinben Orosz Klaudia és Kós Iván is.

1995-ben az önállósodás első 10 éve után, a Harlekin Bábszínház új épületrészbe költözött és önálló költségvetési intézményként dolgozott tovább. Rendszeresen tartottak előadásokat a megye különböző településein, községekben és városokban. A vidéki előadásoknál elsődleges szempont volt, hogy a színvonal a lehetőségekhez mérten – egyenértékű legyen azzal, amit a székhelyen lévő bábszínházban láthatott a közönség.

Demeter Zsuzsát az igazgatói székben Sziky Károly színész váltotta

1996-ban. Az ő vezetése alatt jelentősen átrétegződött a közönség, nagyon sok óvoda pedagógus nem tudott azonosulni Sziky túl intenzív és erőteljes stiláris változtatásaival. Ugyanakkor az ő irányítása alatt került bemutatásra Sütő András: „Engedjétek hozzám jő’ni a szavakat” kisregényének bábszínpadi adaptációja, amit Éry-Kovács András, mint vendég rendező állított színpadra.

A megyehatárokat túllépve az ország számos városában lépett fel előadásaival a Harlekin, például Budapesten, Szegeden, Pécsett, Kecskeméten, Békéscsabán. Előadásai különböző fesztiválokon többször is UNIMA (Nemzetközi Bábművész Szövetség) – diplomát kaptak. Az önállóvá vált Harlekin Bábszínház jelentősebb bemutatói 1985 és 2000 között: Csipkerózsika, A bűvös lámpa, Hófehérke, Az égigérő fa, Minden egér szereti a sajtot, Engedjétek hozzám jő’ni a szavakat,  Árgyélus királyfi és Tündérszép Ilona, Micimackó, A legkisebb boszorkány, Szamártestamentum, Kukacmatyi, Dióbél királyfi, Vízkereszt…vagy, amit akartok

A folytatás 2001-től 2012-ig

 

2001-ben Lengyel Pál vette át a Harlekin irányítását, aki 2011-ig volt a bábszínház igazgatója. Rendszeresen tartottak előadásokat a megye különböző településein, községekben és városokban. A megyehatárokat is túllépve Budapesten, Szegeden, Pécsett, Kecskeméten, Békéscsabán is feltüntek előadásaikkal. Az együttes egyre több meghívást kapott különböző nemzetközi fesztiválokra is, részt vettek a kolozsvári (Románia), ungvári (Ukrajna), wroclawi (Lengyelország) és tolosai (Spanyolország) fesztiválokon.

2005 tavaszán hagyományteremtő szándékkel megrendezésre került az I. Nemzetközi Kortárs Bábművészeti Fesztivál, amelyet a Harlekin Eger Város Idegenforgalmi és Kulturális Irodájával együtt szervezett. A fesztiválon a külföldi együtteseken kívül a legizgalmasabb hazai bábelőadásokat is láthatta a közönség. A fesztivál újabb híveket toborzott a bábjátéknak és a rendezvény jelentős lépés volt a bábművészet “nagykorúsítása” felé.

A Harlekin egyébként is mozgalmas hétköznapjainak jelentős eseménye volt a 2006. szeptember 29-i ünnepélyes épületavatás, hiszen egy példaértékű beruházás keretében teljesen új épületet kapott a Harlekin Bábszínház. Az Eger Megyei Jogú Város kezdeményezésére kezdődött komplex korszerűsítési munkálatokban a megújult színpadtér, technika és műhely mellett egy Stúdiószínpad is kialakításra került, amely kísérleti produkcióknak és felnőtt előadásoknak biztosított teret.

A Harlekin Bábszínház elsősorban a gyerekeknek játszott. A repertoár összeállításánál fontos szempont volt, hogy a világ meseirodalmát, a magyar népmeséket és kortárs magyar írók műveinek bábszínpadi átdolgozásait is műsorra tűzzék. Így kerültek színpadra, egymást váltva, Benedek Elek és Lázár Ervin, Andersen és Békés Pál, Michel Tournier és Petőfi Sándor művei. Minden évadban valamilyen különleges előadással próbálták meglepni a gyerekközönséget, például Benjamin Britten és Eric Crozier A kis kéményseprő című gyerekoperája volt az az előadás, ami a bábjátékban szokatlan és izgalmas élményt jelentett a nézőknek.

2013-tól 2018-ig

 

2013 február 1-től Éry-Kovács András színházi rendező vette át a bábszínház vezetését az időközben elhunyt Lengyel Páltól és az ideiglenes vezetéssel megbízott Bal Józseftől. Ekkor került bemutatásra a Játsszunk mesét! Piroska és a farkas interaktív mesejáték, amely az új igazgató bemutatkozó rendezése volt. Felújították a Somogyi Tamás rendezte Rómeó és Júliát, de tovább játszották a Csak Rómeó és Júlia drámamódszertani előadást is, amit Madák Zsuzsa állított színpadra. Majd ősztől lényegében egy új társulattal kezdte meg a munkát Éry-Kovács András. Ekkor szerződött a társulathoz Szűcs Réka, Zádori Szilárd, Mészáros Pancsa, később csatlakozott Sóvári Csaba, Szilner Olivér, Szabados Böbe, akik szinte mind a Kolibri Színház bábszínész képző stúdiójából érkeztek és mai napig jelentős tagjai a társulatnak.

Éry-Kovács vezetése alatt a bunraku bábmozgatási technika vált elsődlegessé, emellé társult a zene, mint jelentős bábművészeti megjelenítési forma. Ismert klasszikus musical és kortárs opera bábváltozatai kerültek bemutatásra. Az elmúlt évek legnagyobb sikere a Dés László – Geszti Péter feldolgozása alapján készített A dzsungel könyve bemutatása volt, de jelentős volt az Egri Kamaraopera Fesztivál keretében bemutatott Kocsonya Mihály kortárs opera bábváltozata is.

A Harlekin társulata zenei megjelenítésben és bábmozgatásban is élen jár. Rendkívül fontos a színház számára, hogy előadásaik látványvilága, vizuális megjelenítése – a bábok és a díszletek – minden esetben a meglepetés erejével hassanak, titkaikkal és csodáival elvarázsolják és lekössék a nézőket. A gyerekelőadások mellett évadonként egy-egy felnőtt és drámamódszertani ifjúsági előadást készít felváltva a színház. Ennek keretében került bemutatásra a 2014/15-ös évadban William Shakespeare: Hamlet drámája bábváltozata, Somogyi Tamás rendezésében, amely nagy sikert aratott 2015. októberében az Ostravai Nemzetközi Bábfesztiválon. Illetve novemberben a Budapesti Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemlén a Hamlet elnyerte a zsűri és a Nemzeti Kulturális Alap különdíját és az ezzel járó pénzjutalmat is. Ezután készült el a Don Quijote, avagy Alonso Quijana útja a végtelenbe című felnőtt báb darab is, amelyet óriásbábokkal, látványos díszlettel vitt színre a Harlekin. A már említett A Dzsungel könyve két felvonásos musical először elevenedett meg bábszínpadon. A bemutató óta elsöprő sikert aratott, számos felkérésnek tettünk eleget többek között a Városmajori Szabadtéri Színpadon, a Budapesti Kulturkúriában, illetve felléptünk a Budapest Bábszínházban is. Egy teljes bérletsorozatot játszottunk belőle Nyíregyházán a Móricz Zsigmond Színházban, majd a Budaörsi Latinovits Színházban. Ezt követte a Bambi musical változata is, amit szintén bérletben játszunk jelenleg a Komáromi Jókai Színházban.

A Harlekin Bábszínház 30 éves születésnapja alkalmából 2015 áprilisában szervezett Kortárs Bábművészeti Napok szakmai rendezvénye egyben az Egri Tavaszi Fesztivál nyitóprogramja is volt. A három napos mini-fesztiválon bábszínházi előadások, bábtechnikai workshopok zajlottak és egy szakmai beszélgetés keretében a bábszínjátszás jelenéről és jövőjéről számolhattak be a meghívott előadók és a szakma kiváló képviselői jelenlétében.  

2015 őszén jelölték a Harlekin Bábszínházat az „Eger Csillaga” kitüntetésre, intézmény kategóriában, a bábszínház igazgatóját, Éry-Kovács Andrást pedig a Heves Megyei Príma Díj jelöltjei közé választották.

 

Jelentősebb bemutatók a Harlekinben 2013 és 2018 között

Cirkusz minden, Pirosmalac, Rómeó és Júlia, A dzsungel könyve, Tancika MarcikaHamlet, Don Quijote, avagy Alonso Quijana útja a végtelenbe,  

A szegény ember hegedűje, A három kismalacBambiPinokkióHüvelyk Matyi, Tündérszép Ilona, Pán Péter, Egy jeles nap, Hinta-Palinta, 

Kocsonya Mihály házassága, stb.

Sikerek és gondok tükrében

 

Ha áttekintjük az igazgatásom alatt megvalósult évadokat, már az elsőnél /2013-2014/ tapasztalható volt a fejlődés felgyorsult üteme. Amikor átvettem a Harlekint, mint valamilyen szinten működő bábszínházat, nem volt az érdemi munkát kiszolgáló személyzet a társulatban, azaz a próbákhoz elengedhetetlen súgó, ügyelő, asszisztens, színpadmester. Rögtön az elején ezt a hiányt megszüntettem és az említett fontos munkaköröket kiépítettem. Egy hathatós színházi működés felé haladtunk, amihez azonnal fenntartói támogatást is kaptam.  Már a hivatalos kinevezésemet megelőzve dolgozni kezdtem a színházban és egy hosszabb átvételi folyamat részeseként ismerkedtem meg a Harlekin hétköznapjaival. Négy szabad színészi státuszom lett mindjárt a kezdetkor és hozzáfoghattam a saját elképzelésemnek megfelelő társulat kialakításához. Színész válogatást hirdettem, belépő a megfelelő énektudás és az ügyes bábmozgatás volt. Már az első körben nagyon tehetséges fiatalokkal találkoztam és azonnal munkába állítottam őket. Nem véletlen, hogy az első jelentős előadásunkban, a cirkuszi elemekre épülő Cirkusz mindenben akrobatika, zsonglőri mutatványok, marionett és élő zenei megnyilvánulások egyszerre voltak jelen a színpadon és ezzel az előadással azonnal betörtünk a magyarországi bábszínjátszás élvonalába. Hatalmas vállalkozás volt ez a fiatal társulat életében, de sajnos az elkerülhetetlen szelekciós kiválások miatt a produkciót nem tudtuk életben tartani. A következő évadban már nagyon figyeltem a kiválasztásnál a színjátszók emberi kvalitásaira is. Egyik tanítómesterem mondta annakidején a főiskolán: a tehetség önmagában nem sokat ér, kell hozzá kitartás, szorgalom, szerencse és egy jó adag emberség. A továbbiakban ezek voltak a válogatás legfőbb szempontjai és elmondhatom, hogy mára az egyik legösszetartóbb, egymásra nagyon odafigyelő és egymást nagyon jól kiegészítő bábszínészekből formálódott igazán kvalitásossá a mai Harlekin társulata.

Még 2013-ban, közvetlenül a kinevezésem után tavasszal került megrendezésre az Országos Bábtalálkozó Kecskeméten, ahova Somogyi Tamás fiatal rendező Shakespeare bábadaptációját a Rómeó és Júliát vittük el. E választás nagyon jónak bizonyult, mert az előadás szakmai sikere indította útjára a következő Shakespeare bemutatónkat, a Hamletet, amellyel a Harlekin a 2014-15-ös évadban kilépett a nemzetközi porondra is. 2015-ben az Ostravai Nemzetközi Bábfesztiválra válogatta be a nemzetközi zsűri előadásunkat, ahol az itthoni szakmai elismerések után nemzetközi szinten is jelentős sikert értünk el. Ezzel szinte párhuzamosan kaptuk meg a Marczibányi Ifjúsági Színházi Szemlén a Nemzeti Kulturális Alap által adományozott zsűri különdíját is. Ugyanebben az évadban vendégszerepeltünk Marosvásárhelyen is, az Ariel Bábszínház 50 éves évfordulója alkalmából. Az ott bemutatott és már említett Cirkusz minden előadásunk sikerének visszhangja elért Bukarestig, ahol kétévente jelentős bábfesztivált rendeznek és ahova szintén meghívták a társulatot, de egyeztetési és utaztatási gondok miatt e meghívásnak nem tudtunk eleget tenni. De voltunk Szabadkán, ahol a Tancika Marcika gyerekelőadásunk ért el jelentős nemzetközi sikert.

Sokat és sok helyre utazhatnánk, de ehhez szinte két társulatot kellene fenntartanunk. Csak a rend kedvéért említem, hogy itthon is tudtunk profétává válni, hiszen a Harlekin történetének eddigi legnagyobb és osztatlan sikere, A dzsungel könyve, amit negyedik éve tartunk műsoron, a 2017-18-as évadban országos turnéra indult. Nyíregyházán a Móricz Zsigmond Színházban 26-szor játszottuk, Budaörsön, a Latinovits Színházban pedig 18-szor. Mindkét sorozatot a két színház bérletben is meghirdette. Hatalmas vállalkozásnak tűnt és nem kis fejtörést okozott, hogy a meghívásoknak eleget tudtunk tenni.

Visszatekintve az évadokra muszáj hangsúlyoznom, hogy a Harlekin Bábszínház igazi közönségbázisa a kisgyermekek körében keresendő, vagyis óvodásoknak és kisiskolásoknak játszunk elsősorban… Már az első évadunk után jelentősen nőtt gyermeknézőink száma, mára már háromszor annyian jönnek hozzánk, mint kezdetben, és ami meglepő, sokkal nagyobb számban jönnek olyan óvodás csoportok, akik egyébként nem váltottak bérletet a Harlekinbe.

Mint igazgató nagyon sok konzultáción, óvodavezetői értekezleten vettem már részt kifejezetten a műsor kialakítása érdekében és házon belül is számos megbeszélés és játékos promóciós konzultációt, előadásokkal egybekötött klubdélutánokat, bemutató próbákat tartottunk, amelyre az összes Egerben dolgozó óvodapedagógust meghívtuk. Ebből következően ma már egy kialakult párbeszéd alapján dolgozunk, aminek eredménye érzékelhető a jelentős nézőszám növekedésben.

Ám abban még inkább érzékelhető, milyen mesefeldolgozásokat tárunk a gyerekek elé. Irányt adó a klasszikusok korszerű feldolgozása, amelyek az elmúlt évadokban hathatósan hozzájárultak a magasabb igényszint megjelenéséhez. Fontos irány volt maga a zene is. Szinte minden gyerekeknek készülő előadásunkban a zene az egyik legmeghatározóbb kifejezés és megjelenési eszköz. A már említett A dzsungel könyve előadásunkban az egész társulat hatalmas energiával vesz részt a musical tökéletes megjelenítésében. Kiválóan énekelnek élőben, az előadás zenei alapra készült fél playback, nagyon jól mozgatják az ember méretű bábokat és maguk is nagyszerűen mozognak és táncolnak a rendkívülire koreografált zenés jelenetekben. Minden előadásunkban fontos szerepet kap a zene, de van néhány kifejezetten zenés darabunk, vagyis legyőztük az akadályokat és bátran állíthatjuk, hogy a musical műfajában is otthon vagyunk, azaz megteremtettük a sajátos bábmusical játszást, amit bátran mondhatunk magunkénak. A dzsungel könyve mellett elkészítettük a Kék madár és a Bambi musical változatait is és az idei évadunkban mutatjuk be a szintén musicalesített Pán Pétert. Az egész kicsiknek pedig elkészült korábban a Hüvelyk Matyi zenés változata, a Pinokkió dzsesszesített zenei feldolgozása és a Pom Pom meséi úgynevezett kórus énekes feldolgozása.

Újabban pedig részt veszünk színházi nevelési előadások létrehozásában is. Korábbi sikeres Shakespeare bábadaptációink mellé elkészítettük a harmadikat, a Szentivánéji álom drámamódszertani feldolgozását és e köré hoztuk létre az elmúlt évadunk végén a második Harlekin Kortárs Bábművészeti Napok rendezvényét, ahova meghívtuk a pécsi Bóbita, a debreceni Vojtina és a szombathelyi Mesebolt bábszínházak módszertani előadásait. Ezzel egyértelműen jeleztük a bábszínházi szakma felé, hogy nagyon jó iránynak tartjuk a bábos színházi nevelés törekvéseit és nagyon fontos beavató programnak tartjuk, hogy a közönség széles rétegei felé is elfogadtassuk a bábozás színházműfaji komplexitását. 

Még egy különös és elgondolkodtató hiányt pótoltunk a 2014-15-ös évad tavaszán, amikor az első Kortárs Bábművészeti Napokon bemutattuk a Don Quijote, avagy Alonsó Quijana útja a végtelenbe című tragikomikus bábjátékunkat felnőtteknek.

A legkülönösebb az volt, hogy alig tudtuk kinek játszani, mert nem volt rá érdeklődés. Nagyon erős még mindig az a nem eléggé elítélendő beidegződés, hogy a bábszínjátszás valami kis „mütyürkézés” egy takarásnak használt paraván mögött. Mivel a véleményformálók közül senki nem tudja, hogy ez a játékforma eredetileg a klasszikus vásári bábjátékozás hagyományait eleveníti fel és ma már nagyon kevesen tudják ezt igazán jól csinálni. Mi magunk is játszottunk egy Vitéz László történetet, később pedig egy Paprika Jancsi feldolgozást. A Don Quijote azonban egy teljesen új stiláris elemét használta a mai bábművészetnek, amelyben a bábok képzőművészeti látványként való megjelenése és a játéktér kiszélesített drámai erőtere adta a jelentősen felerősített drámai hatásokat. Ugyanúgy, mint a drámai színházakban, csak nem emberek által ábrázolva, hanem emberek által mozgatott emberszerű bábok által. Számomra ez a legizgalmasabb bábjátékos kifejezés, amit mostanra már a legkorszerűbb színházi kifejezésnek gondolok: embernek tűnő bábokkal közvetített emberi valóság ábrázolás.

Egy alkalommal meghívtuk az Ezüstidő Nyugdíjas Egyesületet a Don Quijote előadásunkra, akik nagy létszámmal eljöttek és hangos kuncogással kísérték az eseményeket, a végén pedig a döbbenettől nem tudtak felállni a helyükről. A mai napig megszólítanak az utcán, ha találkozunk és szinte minden mozdulatra emlékeznek az előadásból. Nos, ezt gondolom az igazi színházi varázslatnak, amikor hosszabb idő elteltével is fennmarad az élmény.

Széles körben terjesztjük minden felé, hogy ez az, amitől a bábszínházi kifejezési forma magas rendű színházi műfaj és sokkal komplexebb élményt nyújt, mint oly sok más, kevesebb ingerekre épülő színház. S ami a legfontosabb, hogy ez az állítás a nézők minden korosztálya számára érvényes.

Éry-Kovács András