Szeretem Egert, mert tele van zöld övezettel így olyan mintha állandóan egy osztálykiránduláson lennék. Kedvenc helyem így hát nem más, mint a harmadik emeleti kis kuckóm, ahol a füled mellett hallhatod, ahogy csobog a patak, a madarak csicseregnek, a darazsak munkálkodnak. 

Első bábszínházi élményem is Egerben volt, a” Hókirálynő” című darabban segíthettem a színészeknek a kulisszák mögött, esküszöm jobb volt, mint egy horror film. Láthattam a csodát megszületni, sírtam és nevettem, féltem és vacogtam. Egyszer s mindenkor hagytam magamat sodródni, az árral. 

Egyik kedvelt bábszínházi darabom a „Felhőbárány” amiben több karaktert kellett megszemélyesítenem. Az egyik pillanatban szorgos hangya voltam, majd egy fontoskodó patkány, másikban már ravasz róka, aztán aggódó bárány anyuka, no meg egy szeleburdi nyuszika. Azért szerettem nagyon, mert szerintem minden embernek van egy felnőtt, egy szülői és egy gyerek énje, és ott erre ráleltem. Sose felejtsd el, a báb lelke, a tükröd másik oldalán van!